A közönséges boróka (Juniperus communis) a nyitvatermők törzsébe tartozó kétlaki, örökzöld ciprusféle (Cupressaceae), amely cserje vagy kis fa méretűre nőhet meg (N-M – ezzel jelöljük, hogy cserje- kis fa életformájú).

Levelei ár alakúak, hármas örvökben állnak, szúrósak, 0,8-2 cm hosszúak lehetnek. Április-májusban nyíló sárga virágai egyivarúak, alig észrevehetőek, a két éves ágakon helyezkednek el. A borókabogyó, amit mi fűszerként és gyógynövényként is felhasználunk, a növény áltermése, amely 3 pikkelylevélből nő össze.  A bogyók fejlődése 2-3 évig is eltart, így egy növényen mindig találhatunk különböző érettségben lévő (eltérő színű, méretű) álterméseket.

Mivel a növény meleg- és fényigényes, nálunk főleg a Duna-Tisza közti területen és a Dunántúl nyugati részén fordul elő. Maga a közönséges boróka nem védett faj, de a borókás-nyáras növénytársulás, amelyben Bugac környékén is több helyen előfordul, reliktum (maradvány) volta miatt védettnek lett nyilvánítva. Több ősborókás is található Magyarország területén, ezek közül a bugaci és a barcsi a legjelentősebbek. Ahogy arról az origo cikke is beszámolt, a bugaci sajnos nemrég egy tűzesetben majdnem kipusztult, az 1200 ha alig 10%-a maradt fenn, ennek regenerációja több évtizedig is eltarthat.

A borókabogyók gyűjtéséhez a növény alá ponyvákat helyeznek el, majd nem túl erősen botokkal ütögetik az ágakat, hogy a már érett áltermések lehulljanak. Ezt követően az összegyűjtött bogyók közül kiszedik az egyéb növényi részeket, majd megszárítják őket.

A bogyót és a belőle kinyert illóolajat a gyógyszerészet is felhasználja Juniperi pseudafructus néven, fő hatóanyaga a benne lévő illóolaj és az erjeszthető cukrok. Farmakológiai hatása: vizelethajtó, enyhe görcsoldó, csökkenti az emésztőnedvek elválasztását.  Használják még fűszerként, valamint párlatok, kivonatok vagy szeszes italok (gin, borovicska) előállítására is. A termésből a népgyógyászatban teát, pálinkát és szörpöt készítenek, amelyeket elsősorban gyomorfájdalmak ellen alkalmaznak és étvágyfokozásra is használják őket. Reuma elleni gyógyfürdőkbe is gyakran tesznek a növény hajtásaiból.  

Fűszerként előszeretettel használják a francia, német, skandináv és dél-európai konyhák. Kiválóan alkalmas bárány, sertés és vadhúsok ízesítéséhez, valamint remek összetevője ezen húsok pácleveinek is. Aromája remekül illik az alma és az őszibarack ízéhez. Fűszerkeverékekbe tehetünk a borókabogyó mellé kakukkfüvet, zsályát, oregánót, majoránnát, babérlevelet, szegfűborsot és fokhagymát is.  

A középkorban és az újkorban is jellemzően használták temetői faként, különösen német nyelvterületen, ahol az elhunytak lelkének menedékül szolgált, őrizve őket. Ezen alapul a német elnevezése is, a „Wacholder”. Később megjelent az öröklét szimbólumaként is, és helyet követelt magának a barokk kastélyok kertekben is. Napjainkban is kedvelt kerti dísznövény, elsősorban szépsége és alakíthatósága miatt ültetik előszeretettel.

2005-ben az év fájának a közönséges borókát választották.