Közületek is biztos sokan szeretik a tejeskávét, én személy szerint rajongok érte, minden napot ezzel kezdek, ha tehetem. Persze nem zavarnak azok a barbárok sem, akik feketén isszák az eszpresszót, cukor és tej nélkül, de mindazok, akik a lazább, könnyebb kávékat kedvelik, előszeretettel élvezik a tejeskávét, a nap bármely szakaszában, akár többször is.

Abban is biztos vagyok, hogy sokan nem igazán tudják, hogy a kávézók itallapjain miben térnek el egymástól a különböző italok, amelyekről belül szentül meg vagyunk győződve, hogy kitaláltabbak, mint az IKEA elnevezései, de mikor rendelünk, tettetjük, hogy ismerjük a különbségek a Latte és a Machiatto között, bízva abban, hogy a pincér végül valamiféle tejes kávéval tér vissza.

A jó tejeskávé alapja az eszpresszó, amiről már korábban itt olvashattatok. Ezt dobják fel gőzölt, de nem forró tejjel, végül a tetejére tejhabot igazítanak. Egy igazi tejeskávéban a kávé és a meleg tej aránya 1:2, a rajta lévő tejhab pedig nagyjából 1 cm magas kell, hogy legyen.

A Latte az „igazi” tejeskávé, amit általában kapni szeretnénk, ha tejes kávét rendelünk, akárhol. Könnyű, így tökéletes egy baráti beszélgetéshez, üzleteléshez, vagy munkához. A Macchiato esetében az eszpresszóra közvetlenül a felszolgálás előtt egy kevés tejhabot kanalaznak.

A Latte Macchiatohoz egy bögre gőzölt, meleg tejbe öntenek bele egy adag eszpresszót, és ennek a tetejére tesznek tejhabot. Ez a három összetevő, ha igazán ügyesen van az ital elkészítve, látványosan, rétegekre fog elkülönülni a pohárban. Üvegpohárban igazán elbűvölően néz ki.

Nem csak az elnevezések és az összetételek különbözőek, hanem az is, hogy egyes országokban hogyan nevezik a tejeskávét, és mit értenek ezen megnevezés alatt.

Az angol Milk coffee, a spanyol Cafe con leche és a portugál Café com leite takarja ugyanazt az italt, mint amit mi itthon is ihatunk.

A francia Café au lait fele-fele arányban tartalmaz gőzölt tejet és dupla kávét, amit hagyományosan fül nélküli porcelán csészében szokás inni, szóval óvatosan, ha arrafelé ilyesmit rendelnénk. Ehhez nagyban hasonlít a német Milchkaffee, amely szintén fele-fele arányban áll tejből és kávéból.

Az osztrákok nagyon precízen állnak a tejeskávét érintő kérdéskörhöz, több változattal is találkozhatunk, ha Bécs dohányfüstös kávézóit tervezzük felfedezni. A variációk közül mindenképp érdemes kipróbálásra a Kapuziner, amely tejszínhabbal feldobott bécsi kávé. Érdekes még az eredeti Melange, ami legjobban a Latte Macchiatohoz hasonlít, csak a rétegek alatt van még plusz egy réteg méz is. Ennek a felturbózott változata, ami elég népszerű lehet, és külön nevet harcolt ki magának, a Wiener Melange, amelynek a tetejére reszelt csokoládét szórnak, és ettől válik istenivé.

A görögök ebbe a kategóriába sorolják a frappét, amelyről korábban már volt szó itt a blogon.

Az USA-ban megfordítják az arányokat, ők kávés tejet isznak, amely annyira messze áll már az igazi kávéktól, hogy kávé helyett kávészirupból is el lehet készíteni, ez pedig kellően tragikusan hangzik, de csak nekünk, akik az európai kávéházi kultúrán szocializálódtunk.

Ez így egyben talán kicsit sok. Tudom, biztosan felpuffadással és koffeinmérgezéssel jár ennyi kávé kipróbálása, de ha van egy kis időtök és kísérletező kedvetekben vagytok, próbáljátok sorra az összes variációt, akár több kávézóban is, megéri!