A kerti kakukkfű (Thymus vulgaris) az ajakosok családjába (Lamiaceae) tartozó fásodó szárú, évelő félcserje (Ch), gyökere fásodó. Szára felálló, 20-50 cm magasra nő, alul szintén fásodó, hajtásai 10-25 cm hosszúak. Levelei enyhén szőrözöttek, alakjuk lándzsás, a levelek széle ép, a levéllemez mindkét oldalán illóolajmirigyek találhatóak. Virágai összetett álfüzér virágzatot alkotnak, amelyek május és június között virágoznak.

A hajtások még el nem fásodott részét (Thymi herba) és a belőle kinyert illóolajat (Thymi aetheroleum) a gyógyászat is használja. Tartalmaz illóolajat, cserzőanyagot, keserűanyagot, gyantát és szaponint. Farmakológiai hatás: köptető, görcsoldó. Alkoholos oldata bőrgomba elleni ecsetelőszer, használja az illatszer- és a likőripar, illóolaját felhasználják szájvizek ízesítésére. Olaját az egyiptomiak az ókorban balzsamozásra használták erős illata és fertőtlenítő hatása miatt.  A középkor a levesekbe főzték bele, hogy előzzék vele a félénkséget. A szlávok a szent anya növényének tekintették, erre utal ukrán neve (mala materinka=anyácska) is. Alkalmazását kerülni kell terhes és szoptató nőknek valamint pajzsmirigy-elégtelenségben szenvedőknek.

A növény a Földközi-tenger vidékén őshonos, meleg- és fényigényes, kedveli a meszes, jó vízáteresztő képességű talajokat.

Termesztés során 4-6 évig marad a területen, legjobb előveteményei a kapás növények, telepítés előtt a területet szerves trágyázni kell. Szaporítható magról, palántázással vagy tőosztással. Az évek során fontos mindig elvégezni a mechanikus gyomirtást. Betakarítani a telepítés évében egyszer lehet, a többi évben már kétszer. A begyűjtött növényi részeket ezután szárítani kell.

Közkedvelt fűszernövénye a francia és a bolgár konyhának. Használhatjuk levesek, salátákhoz, hús- és halételek ízesítéséhez. Petrezselyemmel keverve egyszerű fűszervaj-keveréket készíthetünk belőle. Főzés során csak a folyamat végén adjuk az ételhez, különben elveszítheti aromás ízét.