Mivel írásainkat egyszerre szánjuk laikusoknak, és szakmabelieknek, kötelességünk időről-időre olyan bejegyzéseket is kitennünk, amelyek kicsit mélyebben nyúlnak a szakmába, mert fontosnak tartjuk, hogy az egyszerű érdeklődők is könnyedén el tudjanak igazodni a tartalmaink között. 

Ebben a bejegyzésben a növények életforma szerinti osztályozását taglaljuk. Minden egyes fűszeres cikkünkben találkozni fognak az olvasók ezekkel a jelölésekkel, és szakkönyvekben is ez a rendszerezési mód szerepel.

Ahogy a természettudomány más területein, úgy a biológiában is szükséges és fontos, hogy rendszerekben tudunk gondolkodni, és egységes elnevezéseket és csoportokat használunk.

Persze, ha betoppanunk egy kereskedőhöz, és közöljük vele, hogy a Hemitherophyta életforma komoly és elszánt rajongói vagyunk, vajon tud majd segíteni? Valószínűleg nem, és el is gondolkozik az életképességünkön. De autót sem úgy vásárlunk, hogy egyenletes és változó sebességre képes, Faraday kalitka képességeivel rendelkező 80%-os hatásfokú eszközt keresünk.

A lényeg, hogy felismerd a rövidítéseket, és tudd valamihez kötni a dolgot. Ebben pedig tudunk segíteni.

A növények életforma szerinti osztályozása felépítésük, ökológiai alkalmazkodásuk alapján alkot csoportokat. A legismertebb osztályozási típus a Raunkiaer-féle. Ennek a rendszernek az alapját a növények rügyének (áttelelő szervének, mert a növényeknek is van anatómiájuk, ha a szerveikről szeretnél többet megtudni erre kattints) elhelyezkedése adja a növény számára legkedvezőtlenebb időszakban.

Christen Christensen Raunkiær 1860. március 11-én született Dániában. Tanulmányait Koppenhágai Egyetemen végezte, ezt követően 14 éven át vezette a Koppenhágai Botanikus Kertet.

A róla elnevezett életforma-rendszert 1904-ben publikálta először a Dán Botanikai Társaság lapjában. 1938-ban Koppenhágában hunyt el.

 

 

 

A következő életformákkal találkozhattok itt blogon:

• MM (Mega et Macrophanerophyta): nagy fák, 8 m-nél magasabbra nőnek, amelyek áttelelő képletei a hajtásokon helyezkednek el. Gondoljunk bármely magasra növő fára, amivel nap, mint nap találkozunk, a vadgesztenyékre vagy éppen az utak menti nyárfákra.
• M (Microphanerophyta): kisfák, 2-8 m magasra nőnek. Áttelelő szerveik a hajtásokon találhatóak.  Példa: fekete bodza, galagonyák, közönséges boróka.
• N (Nanophanerophyta): bokrok-cserjék, max. 2 m-esre nőnek meg, áttelelő képleteik a hajtásokon helyezkednek el. Példa: levendulafajok.
• Ch (Chamæphyta): törpecserjék. Áttelelő szerveik a talajhoz 25 cm-nél közelebb helyezkednek el, általában fás szárú törpecserjék vagy kúszócserjék tartoznak ide. Példa: kakukkfű.
• H (Hemikryptophyta): lágyszárú évelők. Áttelelő szerveik a talaj felszínén vagy közvetlenül alatta helyezkednek el. Tőrózsás, tősarjas növények. Példa: nagy csalán.
• G (Geophyta): áttelelő szerveik a talajban vannak. Példa: mezei zsurló itt a képen.

• TH (Hemitherophyta): kétévesek. Egyszer telelnek át, a második évben elhalnak, előtte magjaikat még elszórják. Az első évben általában még nem hoznak virágot, csak tőlevélrózsát vagy raktározó szerveket képeznek. Példa: répafélék.
• Th (Therophyta): egyévesek. A növény teljes fejlődése egy éven belül zajlik. Tökéletes konyhakertnek, vagy esetleg a gangon tartásra (ezt a mondatot én nem szeretném).  Példa: bazsalikom, ánizs.
• E (Epiphyta): fákon élnek, a talajban nem gyökereznek. Példa: fagyöngy. (ez a növény szerintem nem E)

Ugye, nem is volt olyan szörnyű?

Mint említettük, ez az első olyan írásunk, melyben megkísérlünk támpontot adni, a szakmai részhez is. Továbbiakban ezeket a segédanyagokat külön kategóriában gyűjtjük, ha bármikor elvesznél a Th, G, MM és egyéb talán nem is létező rövidítések között.