Mindenkinek vannak elképzelései a világról gyerekkorában. Az enyém az volt, hogy alkoholos kávék valami mámorítóan finomak, az ízük egy kicsit sem hasonlít a kávéra az alkohol miatt, és hogy ha az ember ilyet iszik, akkor fergetegesen különleges (és menő) lesz tőle. Aztán persze felnőttem, és kipróbáltam őket, és rá is jöttem, hogy én például nem nagyon szeretem őket. Viszont éppen itt ül a kávézó szomszéd asztalnál két öreg bácsika, egyikük a második ír kávéját hörpintette fel másodpercek alatt, szóval vannak, akik nagyon szeretik. 

Azt hiszem olyan dolog is nagyon kevés van, amit pontosan tudunk, hol csinálta valaki először. Az ír kávé viszont pont ilyen. 1943-ban az írországi Shannon reptéren ihattak ilyet először azok az unatkozó és aggódó utasok, akik a téli hidegben ott ragadtak a vihar miatt.

A mixer, hogy felvidítsa az utasokat, a kávéjukban sok whiskyt és kevés cukrot tett. Nevét is ekkor kapta az ital: egy utasnak annyira ízlett, hogy megkérdezte, brazil-e a kávé, mire a konyhafőnök, Sheridan azt válaszolta: „Nem, ez ír kávé”. Ma már ez a reptér nem üzemel, a helyén a Joe Sheridan bár áll, ahol minden év augusztusában megrendezik az Ír Kávé Fesztivált, ahol különböző zenés programok mellett mindig lehet kóstolni néhány érdekes alkoholos és alkoholmentes kávékülönlegességet.

Az italnak Amerikában akkora kultusza lett, hogy létrehoztak egy ír kávé klubot is, amely évente végigjárja Írország vendéglátó ipari egységeit, és díjazza a legfinomabb ír kávét adó helyet. Helyi hagyomány szerint ezt a meleg italt főleg hideg, esős időkben fogyasztják vacsora után, akár a desszertet is kihagyva.

És hogyan készíthetünk magunknak otthon is finom ír kávét? Adagonként 80 ml fekete kávét és 40 ml whiskyt kezdjünk el összemelegíteni, majd adjunk hozzá egy kávéskanál barna cukrot. A hőmérséklete meleg legyen, ne hagyjuk felforrni. Töltsük ki üvegpoharakba, és mindegyiknek a tetejére öntsünk 30 ml tejszínt. Fontos, hogy még melegen fogyasszuk el, kihűlve már nem olyan élvezetes.