Mind ismerjük a fekete borsot, hiszen az a fűszer a világon a második leggyakrabban használt fűszer (annyira elterjedt, hogy a világ fűszerkereskedelmének egynegyedét teszi ki, csak a só előzi meg. Azt viszont kevesen tudják, hogy honnan is származik ez a fűszer, vagy, hogy mi a különbség a különböző színű borsok között.

A fekete bors (Piper nigrum) Indiából származó cserje, amelyen a borsok fürtökben teremnek. Felfelé törekvő szára akár 10 m hosszúra is nyúlhat, ezen jelennek meg a termőhajtások. Levelei bőrneműek, fonákjukon apró mirigyek láthatóak. Füzérvirágzatai akár 15 cm-esre megnőhetnek, 50-150 virágból állnak. Termésének színe éretlen állapotban zöld, éretten piros színűek.

Termését, a Piperis nigri fuctust a gyógyászat is felhasználja. Jótékony hatással van az emésztésre, elmulasztja a köhögést és köptető hatása van. Nagy arányban tartalmaz mangánt, K-vitamin és vasat, fő hatóanyaga az illóolaj.

Már az ókorban is ismert fűszer volt. Az egyiptomiak felhasználták a mumifikáláshoz, és annyira nagy becsben tartották, hogy külön kikötőket építettek a Vörös-tenger partára, ahol ezt a fűszert átvették az arab és föníciai kereskedőktől. Európába a görög és a római kereskedők próbálkozásai ellenére nehezen terjedt el, ennek fő oka a megfizethetetlenül magas ára volt, másrészt gyakran hamisították, helyettesítették mustármaggal vagy borókával. Bár kevés helyen hallhatunk róla, de Kolumbuszt is e fűszer miatt szeretett volna Indiába eljutni. Vasco de Gama fedezte fel Indiát végül 1498-ban, ez után az út után Portugália és Hollandia felügyelte a bors szállítását Európába, ahol fő funkciója az ételek avas, romlott ízének elfedése volt, de egészen a XVII. századig fizetőeszközként is elfogadták, sőt, adót is lehetett vele fizetni.

Napjainkban a világ 26 országában foglalkoznak borstermesztéssel. Miután leszedik a füzéreket, kicsépelik a terméseket, megmossák, megszárítják, osztályozzák őket, majd 1 percre forró vízbe dobják őket. Így a rajtuk maradt szennyeződéseket is eltávolítják, és ekkor nyerik el fényes, fekete színűket is. Ezután a szabadban szárítják a bogyókat 8-10 %-os nedvességtartalomig, majd zsákokba csomagolják.  

És hogy miben különbözik a fekete-, piros- és zöld bors?

A fehér bors esetében megvárják, hogy beérjen a termés, majd szüret után eltávolítják a héját. Íze kevésbé erős, mint a feketeborsnak, világos színe miatt előszeretettel használják mártások, levesek ízesítésére.

Ahhoz, hogy zöld borshoz jussunk, a bogyókat még éretlenül kell leszedni, majd sós vagy ecetes lében pácolni. Íze enyhén csípős, kicsit gyümölcsösebb, mint a többinek. Remekül passzol salátákhoz, párolt zöldségekhez, mártásokhoz.

A fekete bors esetében is éretlenül szedik le a bogyókat, majd addig szárítják őket, amíg a héjuk meg nem feketedik, és ráncossá nem válik. A három különböző bors közül ennek van a legintenzívebb íze, fő termesztő területei: Srí Lanka, Vietnam, Malajzia, Brazília és India.